Főnök vagy benne. Tekintélyt parancsol és meg is tisztelik. A portás alázatosan hajol oda, a parkolóőr vigyázzba áll, a járókelők lopva gyönyörködnek benne. Eszement jól sikerült a látványtechnika az új E osztálynál, annak ellenére, hogy pont ugyanúgy néz ki, mint bármelyik új Mercedes szedán.
Nem tudom eldönteni, öngól vagy zseniális húzás a Mercedestől, hogy az elmúlt években megkülönböztethetetlenné váltak az autóik. Citan vagy S kupé, szemből dettó ugyanaz. A nézelődőnek merő unalom, totális ötlettelenség, és ha nincs nála egy centi, azt se tudja megmondani, CLA vagy S osztály közelít. Tízszeres fénysebességgel koptatják el a formanyelvet, a mandulaszemek közé növesztett pajzsrácsot.
Másfelől el kell ismerni, piszok jól néz ki mindegyik új Merci, ha önmagában szemléljük. Arányosak, lendületesek, és főleg irgalmatlan látványosak. A tulajdonos pedig általában csak egyet vesz közülük – mit érdekli, hogy a kisebb/nagyobb ugyanúgy néz ki. Tegyük hozzá, ha egyszer valami bevált, minek kísérletezni? Amikor mellette áll az ember, és érzi már a méretét, meglehetős biztonsággal meg lehet mondani, C, E vagy S osztályról van-e szó.
Pechjére az E érkezett utolsónak, így már előre tudta mindenki, hogy fog kinézni. A beltérben is sejteni lehetett, megkapja az S osztály lapostévéit a műszerfalára, illetve a kilencgangos váltót és az új generációs motorokat. Igen magasan volt a léc az előző generációval, és ha egy tesztautó 24,5 milliós listaárú specifikációval érkezik, akkor talán jogosan várja el az ember, hogy lenyűgözzék.
Első nekifutásra le is nyűgözött az E220d, noha még mindig nem tudom megemészteni, hogy közel 25 millióért tényleg csak egy nyomorúságos négyhengeresre futja. Jönnek majd nagyobb motorok, de világos, hogy a hengerszám ma már igazi luxus. Egyébként a látvány, a finom matt krómok, a fenséges ülések, meg az egész hiperkulturált előadásmód kétségkívül a legmagasabb színvonalat képviselik a kortárs autóiparban. Légrugós futóművén olyan könnyedséggel libeg, mint egy balerina, menet közben meg nem mondaná az ember, hogy négy, hat vagy nyolc henger dorombol elöl a messzeségben, és amíg nem izgatjuk fel az üzemmódváltóval, a kilencfokozatú automata is észrevétlenül kapcsolgat.
Kriptában nincs olyan csend és béke, mint az E osztály gyomrában, amikor német minőségű aszfalton, andalgós tempóban kószál. A sport mód csak rontani tud a harmónián, és a rossz utat se szereti, de amikor autópályán siklik civil tempóban, rekordgyanúsan alacsony, 1500-as fordulaton, még a magamfajta kérges szívű is hajlik rá, hogy átadja magát a kényeztetésnek, megenyhüljön, és elgondolkodjon rajta, létezik-e ennél jobb a kategóriában, kapjon-e tízből tíz pontot.
Az E, hasonlóan a C-hez, megint mer igazi Mercedes lenni, nem szégyelli lustasággal határos kimértségét, ami óriási hiánycikk a sportosságot hajszoló mai mezőnyben. Nincs ellenfele, ha valaki arra vágyik, hogy önfeledten hömpölyögve jusson el észrevétlenül céljához. Nagy öröm, hogy a Mercedesnek volt bátorsága visszatérni ehhez a vonalhoz.
A beltérben is sikerült megtalálniuk az egyensúlyt a valódi gombok és a hatalmas kijelzők menüinek labirintusában megtalálható funkciók között, viszont a kezelést - nem tudom szebben mondani - elszúrták. A kormányra például egy merész újítással érintésérzékeny felületeket tettek, amelyeket nem nyomkodni, hanem simogatni kell: kétségkívül elegáns és jól mutat a szalonban, de használni nem jó.
Arra jutottam, hiába lehet személyre szabni a gigantikus kijelzők tartalmát, ahogy azt Csikós mélyre ható elemzésében leírta a nemzetközi bemutató alkalmából, ha egy átlagfelhasználó meg se találja a funkciót. A nagyfelbontású képernyőt leginkább a körbekamerázott autó felülnézetének lenyűgöző ábrázolására fogja használni.
Szerző: RentEasy Iroda / 2016.07.14. / Forrás: totalcar.hu
Hirdessen Ön is nálunk gyorsan, egyszerűen, hatékonyan!
